Bár még soha nem jártunk itt, a 'Blue Tomato' neve valahogy mindig pozitív képzeteket keltett, olyan akár egy jó kis művészfilm címe. Mivel a hely csak pár saroknyira található a Nyugatitól, jól megközelíthető. A terasz tujákkal van lekerítve a járdából, a sétálók számára a parkoló autók kb 40 centit hagynak, egy hölgyike majdnem beugratja terepjáróját a vacsorázók közé, szerencsére a bukszusok lefékezik.
Mi ennek ellenére bátran kinnt foglalunk helyet; bár a belső tér kiépitése stílusos, nem sokan tartózkodnak odabenn. Fiatal pincéreink kedvesek, de hajlamosak a bakizásra. Felváltva jelennek meg, kissé "nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal" alapon működnek. Hagynak egy kicsit merengeni az étlapon, ami jó. Utána az egyik pincér felveszi az italrendelést, majd kisvártatva a másik is rákérdez hogy mit innánk. Nem baj, az idő kellemes, a csapolt Guiness (korsója 990 Ft) megfelelő hőmérsékletű, a szomszéd asztalnál alatt egy jólnevelt kutya is helyet foglal, a pincér vízzel kínálja.
Leadjuk az ételrendelést, minden szép lenne, ha az előételhez való hagymakarikákat nem kockázta volna fel a szakács. Nem baj, nem lesz előétel, toleránsak vagyunk. Negyed óra elteltével már kevésbé. A terasz megtelt, de senki nem eszik. Azt találgatjuk, vajon csak akkor kezdik az ételek elkészítését, ha legalább 3 fő ugyanazt rendeli? Szerencsére nem. Kisvártatva (nagyvártatva) megérkeznek az ételeink: Parmezános Bundában Sült Szűzérmék Tejszínes Zöldtésztával (2190 Ft), illetve Csülkös Sztrapacska (1890 Ft) uborkasalátával (450 Ft). Most már örülünk hogy nem volt előétel.
Az adagok másfélszeresek, és nem főznek rosszul. A fokhagymával, hagymával igen nagylelkűen bánnak, úgyhogy első randi esetén meggondolandó hogy mit rendel az ember. Nekünk mindegy, legfeljebb majd nem szállunk metróra hazafelé.
És nyitott ablaknál alszunk.
És tartózkodunk a zárt helyek látogatásától úgy 24 óráig.
Szóval lehetett vona kevesebb az a fokhagyma. Egyedül a saláta törpült el a hatalmas adagok mellett, az étel felénél el is fogyott. Megküzdöttünk a húshalmokkal, a köretből még maradt is, hogy a desszerteket is le tudjuk tesztelni. (Vanília Fagylalttal Töltött Óriáspalacsinta Forró Fahéjas Meggyöntettel, illetve Somlói, emlékeink szerint 790, a honlap tanúsága szerint "csak" 690 Ft) A pincérünk két kólát lefelejtett, de hiába hozta azonnal a figyelmeztetésünk után sűrű bocsánatkérések közepette, ami jólesett volna a főételek után, a desszert végére már okafogyottá vált.
A desszert adagok is hozták a papírformát (nagy, még nagyobb), a Somlói állítólag annyira nem volt jó/friss, a meggyöntetben sem ártana eldolgozni a meggyszemeket, nem úgy szervírozni őket, ahogy a konzervgyár teremtette. A számla 9000 ft körül jött ki borravalóval, amit, ha a kapott mennyiségért nem is, a minőségért sokalltunk. A tételesen nyomtatott számla ízléses bőrtartóban érkezett, amelyet 5 perc elteltével sem akart begyűjteni senki. Mivel nem akartunk ekkora összeget a teraszon hagyni, bevittük a pincérnek. Legközelebb nem fogjuk.
Összefoglalva tanácsainkat: Pincéreket megtartani, de rendesen kiképezni. Konyhát felpörgetni (1. lecke: meddig lehet a vendéget váratni), hangsúlyt fektetni a jobb minőségre (hogy ne csak szimplán jó, hanem igazi élmény legyen itt enni), talán kicsit kisebb adagok mellett (akkor még az igen combos árakon is lehet faragni).
Link: www.bluetomato.hu
